Nézzünk nem első fokú függvényeket, azaz amikor az ”x
kitevője nem 1”.
Nézzük a legegyszerűbb függvényt, ami f(x)=x2 . Néhány értéket behelyettesítve f(0)=0-> (0;0) f(1)=1 -> (1;1) f(-1)=1 -> (-1;1) f(-2)=4 ->(-2;4) f(2)=4 -> (2;4) stb... ábrázolva :
Nézzük a legegyszerűbb függvényt, ami f(x)=x2 . Néhány értéket behelyettesítve f(0)=0-> (0;0) f(1)=1 -> (1;1) f(-1)=1 -> (-1;1) f(-2)=4 ->(-2;4) f(2)=4 -> (2;4) stb... ábrázolva :
4. ábra
Konstanst hozzáadva vagy kivonva ugyanaz az analógia mint az
egyenesnél, azaz függőleges eltolást okoz felfelé vagy lelelé. pl f(x)=x2 -2,
0-ban a -2-t veszi fel onnan meg a függvény alak nem változik, azaz egyet
jobbra egyet fel, kettőt jobbra négyet fel, hármat jobbra kilencet fel, stb...
nyugodtan írjunk be pár írtékét mindig ellenőrzésképp.
5. ábra
Eltolás vízszintesen, azaz balra vagy jobbra az x tengely
mentén. ezek a tipikus (x-2)2 alakú függvények, melynek a ”alja”
mindig ott van ahol a zárójelen belüli érték zérus. Azaz x-2=0, tehát x=2 -nél
lesz 0 a függvény értéke.
A fenti kettő elegyéből adódik az általános eset, pl
f(x)=(x+2)2 -3 piros függvény („kettőt balra hármat le” a kezdő
ponthoz), vagy a kék függvény, ami g(x)=(x+2)2 +2, („kettőt balra
kettőt fel” a kezdő ponthoz). Természetesen itt is beírhatunk pár próba pontot,
nevezetesen az x=-2 -nél a két függvény f(-2)= -3, g(-2)=+2 értéket veszi fel, ahogyan azt
vártuk is.
6. ábra
Amennyiben általános esette van dolgunk pl 2x2-8x-10 akkor használjuk a
megoldó képletet, ha nem megy fejből, akkor négyjegyű függvény táblából.
x1,2-re kapjuk hogy 5 és -1, azaz itt metszik az
x tengelyt.
Mádik megközelítés, rendezgetve az egyenletet, a számunkra
jól kezelhető formára is hozhatjuk
( esetleg a gyököket ebből szintén megkapjuk rendezve a két
megoldást x-2=3, illetve x-2=-3 esetre, újfent kijön, hogy x1=5; x2=-1)
Ábrázolni pedig néhány érték beírásával tudjuk könnyedén, vagy pedig az (x-2)2 -9 alakból, kettőt jobbra 9-et le a függvény ”talppontjához”. Ezek után egyet jobbra egyet fel, majd egyet jobbra egyet fel stb...
amennyiben x2 együtthatója negatív, (55-ös
és 57-s) akkor fejjel lefelé áll a függvény, még néhány példa:Ábrázolni pedig néhány érték beírásával tudjuk könnyedén, vagy pedig az (x-2)2 -9 alakból, kettőt jobbra 9-et le a függvény ”talppontjához”. Ezek után egyet jobbra egyet fel, majd egyet jobbra egyet fel stb...
Nézzük a gyökös függvényeket.
Legegyszerűbb függvényt ábrázolva: (ismét néhány értéket
behelyettesítve f(0)=0, f(1)=1; f(4)=2,
stb... negatív számok halmazán nem értelmezett esetünkben, így csak a ”jobb
oldalon helyezkedik el a függvény”)
A bonyolultabbaknál, mindig lehet néhány értéket
behelyettesíteni, illetve a korábbi fenti szabályok ami a másodfokú
függvényeknél érvényes volt az ugyanúgy megy itt is. Jelesül konstans
hozzáadása függőleges eltolást eredményez (le, fel), gyökön belüli kivonás vagy
hozzáadás vízszintes eltolást eredményez, néhány példa:
Trigonometrikus és exponenciális függvények alap verziója
mind benne van a négyjegyű függvénytáblázatban, általában nem szokták ezeket
már annyira bonyolítani egy középszintű érettségin, de a következő cikkben párat megnézünk ezekből is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése